A lakás, amivel Clarrel osztoztunk, egy aprócska kuckó volt három szobával. A szüleink már régen meghaltak, egy autóbalesetben. Nem igazán emlékszem rajuk, és amire emlékszem, nem túl szép. Alchólisták voltak, és egy éjszaka autóval lezuhantak a szakadékba. Azóta Clare az anyukám, az apukám, a nagymamám és a keresztanyám. Nekem ő pont elég.  Szombat, fél kilenc:
Ismertem a Clinton Streetet, tizenöt percnyire lehetett innen. A környék nem igazán illett hozzám, mindenhol márkás üzletek és drága hotelek.
Nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Végül beosontam a tesóm szobájába és szétnéztem a szekrényében. Ott már nagyobb volt a választék. Egy ideig csendben kutattam valami farmer után. Mikor észrevettem, hogy valaki halkan köhög a hátamnál. Azt hittem, hogy még egy darabig aludni fog és majd csendbe kiosonok.
- Hova készülsz? – a kérdés inkább unalmasnak hangzott, mint kíváncsinak.
Hallgattam, nem mertem elárulni, de nem is nagyon érdekelte. Sóhajtva előkeresett egy farmerszoknyát a szekrény hátából.
- Ez jobban illik, keress egy futót, s tökéletes.
Épp ki akartam surranni, amikor megszólított és utánam dobott egy vörös póló., mély kivágással.
- De ebből ki fognak esni a …
- Kuss legyen, s nincs mi kiessen.
Ez egy kicsit szarul esett, de örültem, hogy kaptam valami értelmes cuccot.
Tizenöt perc múlva ott álltam a tükör előtt Clare ruháiban, nagyokat sóhajtva. Valahogy esetlennek és bénának éreztem magam, nem illet rám a ruha. Jobban szerettem a kényelmes farmereket és az egyszerű pólókat.
A hajamat hagytam, hogy nedvesen a vállamra omoljon. Clare odaállt mögém és vizsgálgatta az összeállítást.
- Gyönyörű vagy. – Majd egy puszit adott a fejem búbjára.
    A gyomrom kavargott és úgy éreztem pillangók lepték el, amikor közeledtem az utcához.
 Mikor odaértem leültem egy diszes ,vörös padra. Vártam és vártam.Egyre idegesebb lettem. A gondolat ,hogy becsapott,hogy hazudott,nem is jön el...dühvel töltött el. Az órámra néztem, még csak 5 perce várok. Leakartam nyugtatni magam,gondoltam még ugysem jön.Kifeküdtem a padra ,az eget bámultam.
Végre helyreállt a légzésem. Fantáziálltam kettönkről, egy boldogabb jövőröl,valami szebbről.Elhitettem magammal,hogy minden rossz ellenére,ez még mindig egy szép világ.Elmerültem a fantáziálásban.
  Egyszercsak halk köhögést hallottam s egy barna szem az enyémeket kutatta:
-Megzavarok valamit?-kérdezte nevetve.A tökéletes fogsora megcsillant . Nem kaptam levegőt,hát tényleg itt van. Végigmérte a ruhám,a kócos hajam majd azt mondta:
-Gyönyörű vagy...
Csak nyökögtem és álltam,bámultam őt.Valahogy kinyögtem egy köszönömöt mikor újra megszólalt:
-Gyere,mutatnom kell valamit! -majd megfogta a kezem és magával húzott.