Első fejezet-Találkozás

Mély lélegzettel nyitottam be az osztályterembe, pár álmos tekintet nézett felém, de a legtöbben ugyanúgy folytatták a hétfő-reggeli, szokásos mesélést. Életunt lépteimmel a terem hátsó sarkában lévő padhoz sétáltam, ami csak az enyém volt. Nem volt padtársam. Még volt pár perc csengetésig, addig elővettem egy lapot, és mélyen belehajolva firkálgattam.

Az ajtó nyikorogva kinyílt, székek hátratolódtak és mindenki felállt. Az idős kémiatanárnő sétált be, sarkában egy magas alakkal. Egyesek kérdőn összenéztek.

Új osztálytárs érkezett. Innen indult minden.

A fiú pár évvel idősebbnek tűnt nálunk, bár ezt csak a magasságából ítéltem meg. A szeme annyira sötét volt, hogy nem tudtam megkülönböztetni az íriszt a szivárványhártyától. Fekete haja ellentétben állt világos bőrével. Pár kósza hajtincs a szemébe hullott. Hosszú lábai voltak és széles válla, mint egy sportolónak. Márkás farmer volt rajta és fekete ing. A külsejét ennél jobban nem tudom megítélni, de a tekintetében volt valami fura, amit még annyira sem tudok megnevezni. Sötét szemei titokzatossá tették a nézését.

A nevét halkan elmotyogta, azt hiszem Daniel. Majd a legnagyobb meglepetésemre, a mellettem levő helyre sétált, kihúzta a széket és leült. Hosszú lábai alig fértek be a pad alá, a karjai is épp olyan hosszúak voltak, az erei ijesztően kiálltak. Csak egy pillanatra találkozott a tekintetünk, de a lelkembe az sok mindent felkavart, mintha már ismertem volna, csak épp nem jutott eszembe, hogy honnan.

Zavartan kihúzódtam a pad szélére és próbáltam nem rá figyelni. Még a lélegzetemet is visszafojtottam pár másodpercre. Miután csendbe kiengedtem a levegőt megéreztem az illatát. Szappan, mosópór meg egy kis arcszesz.

Az óra végtelennek tűnt és úgy éreztem órák óta ülök ott, mikor a rozsdás csengő végre megszólalt. Éreztem, hogy az arca felém fordul és figyel, éreztem, ahogy az tekintete végigsiklik az arcom minden pontyán és persze elvörösödtem. Zavartan felkaptam a könyveimet és sietve kimentem a teremből.

Ez volt az első találkozásunk.

~

A nap többi részében nem láttam a sötét szempárt, de amikor a folyosón jártam, mintha őt kerestem volna. Kíváncsivá tett. Szerettem volna többet megtudni róla. És erre, pillanatnyilag, a legalkalmasabb hely az igazgatói iroda volt. Aznap volt a tűzvédelmi gyakorlat, amikor mindenkinek nagyszünetben ki kellett rohannia az udvarra. Az óra végéről kikéreztem a WCre és egy fülkében megvártam, míg mindenki kirohant az udvarra.

Mikor elcsendesedett az épület és az egész iskola az udvaron volt, kiszaladtam, és óvatosan benyitottam az igazgatóiba. Nem volt senki odabent. A gyomrom egy kicsit kavargott és kezeim remegtek, gyorsan kinyitottam az aktás fiókot és megkerestem a kartonját. Nem volt benne sok minden, csak az, hogy hol lakik, milyen oltásokat kapott. Meglepett, hogy két évvel idősebb volt, mint mi. Két várossal lakott odébb és állítólag hokizott.

Időben osontam ki.