Sziasztok! A hetedik személy elég hosszúra sikerült, úgy döntöttem, hogy három részben rakom fel, minden nap vagy minden második nap kerül fel újabb rész, és kérlek, ha elolvastátok, szóljatok hozzá :) Fontos nekem.

Hetedik személy-Első rész

Vannak olyan pillanatok, amikor valaki kopogás nélkül besétál az életedbe, nem kérdezi meg, hogy bejöhet-e, csak azon kapod magad, hogy már ott van, és nem is akarod, hogy elmenjen…

Vannak olyan pontok az életedben, amikor minden egy csapásra megváltozik. Kedves hetedik személy, kedves osztályfőnök úr, Leonárdó, szerelmem, ez a te lapod, remélem nem gondoltad, hogy kihagylak. Hisz innen kezdett a sorsom szálai összekuszálódni, úgy, hogy nem tudtam kibogozni.

Eltelt a nyári vakáció, nőttem pár centit, és két számmal nagyobb melltartóméretem lett. Mrs. Breadly az idős kémia tanárnő volt az osztályfőnökünk, de ő úgy döntött, hogy visszavonul, így új oszink lett. Abban az évben érkezett az iskolába egy fiatal tornatanár, az volt az első éve, mint tanár. Az osztályomba járó lányok izgatottan várták, és amikor benyitott, összenéztek és kuncogtak.

Nem voltál magas, de szürke pólódon keresztül kidomborultak az izmaid. Amikor megfordultál, a lányok tízből kilenc-nyolcvanat adtak a hátsódra. Én tízet. Úgy néztél ki, mint Leonárdó Dicaprió, talán még nála is jobban. Mikor mosolyogtál kivillant fehér, tökéletes fogsorod. Mindezt akkor nem igazán figyeltem meg, elvoltam a sarokban és tovább firkálgattam a pappíromra. Meglepetésemre odajöttél és kivetted a kezemből a rajzot, hosszan nézted, nem mondtál véleményt, csak annyit, hogy folytassam nyugodtan, de óra végén mutassam meg.

Nem bírtam, ha a tanárok kispéciztek maguknak. Így óra végén leléptem a rajzommal együtt. Volt a tornaterem fölött egy lenéző padokkal együtt, oda szoktam vonulni szünetekben a szénceruzám és egy pappír társaságában.  Percek múlva ijedtem azt láttam, hogy valaki leül mellém a padra. Te voltál az, szájad sarkán egy elfojtott huncut kis mosollyal…

- Azt hitted, hogy ilyen könnyen megszabadulsz tőlem? - majd pofátlanul kivetetd a kezemből a rajzomat. – Nem tetszik, ahogy árnyékolsz, a vonalak amiket húzol, mind olyan határozatlanok, akárcsak te…

- Nem is ismer, honnan tudja, hogy milyen vagyok?! – hangzott tőlem a dühös válasz.

- A rajz sok mindent elárul festőjéről, és annak lelkiállapotáról. Látom rajtad, hogy valami bánt, nem igazán jössz ki jól az osztálytársaiddal. Néha elsietsz egy két részletet a festményen, mintha valami zavarna…

Nem szerettem ha bárki is megpróbálta gondosan elrejtett érzelmeimet a felszínre hozni, így gondolkodás nélkül kivettem a kezedből a rajzot, megfordultam és elmentem. Szerencsére nem láttad, hogy miközben próbáltam rád haragudni, halványan elmosolyogtam.

Mikor leértem az osztályba, akkor vettem észre, hogy fent hagytam a szénceruzámat. A francba… így kénytelen voltam visszasétálni. Nem találtalak fent a padoknál, ahogy a ceruzám sem volt ott, gondoltam magaddal vitted.

Lesétáltam a tornaterembe és bekopogtam a szertárba.

- A ceruzádért jöttél? – Nem láttam az arcodat, de sejtettem, hogy a huncut kis mosoly megint ott bujkál a szájad szélén. Ugye így volt?      

 Kopogás nélkül mentem be, és megpróbáltam elvenni a ceruzámat, de te gyorsabb voltál és megfogtad a kezemet… majd hátralöktél a falnak.

- Visszakapod, csak egy pillanat… - majd egy csókot leheltél a szájam sarkára. Először pofon akartalak vágni, nem szerettem, hogy ha a szívemmel játszadoznak. De erőszakos voltál és még egyszer megcsókoltál és én már nem is ellenkeztem… szerettem, ahogy a nyelved az enyémmel játszadozott. Pár pillanatra elkábítottál, de aztán újra magamhoz tértem és ellöktelek.

- Mi a baj?- kérdezted halvány csalódottsággal a hangodban.

- Te szórakozol velem…

- Már miért szórakoznék?- kérdezted értetlenül

- Mert…mert én olyan ronda vagyok.

- Egyáltalán nem vagy ronda, gyönyörű vagy, és a népszerűtlenség nem azt jelenti, hogy valaki csúf, csak a véleménye nem talál a másokéval. Hidd el gyönyörű vagy.. – egy pillanatra elhittem neked, de valami mégis visszatartott, féltelek szeretni, hisz annyiszor csaptak már be. Gondolkodás nélkül kirohantam a teremből, nem kellett már a ceruzám sem…

(: Írd meg a chetbe a véleményed, ha tetszett. Vagy ha nem. :)Igazán sokat jelent az nekem ha látom,hogy olvassátok:)