Harmadik személy

   Az iskolában egyre többször szóltak be és egyre többet piszkáltak. Én voltam, akibe bele lehetett rúgni, a hülye kiscsaj, akin kitölthetted a dühöd. Leszólták a ruhám, a cipőm és belekötöttek a hajamba.Bele kötöttek mindenbe, amibe bele lehet kötni egy emberen. Nem mutattam ki, hogy fáj, nem, azt az örömöt soha nem adtam meg nekik, de otthon néha elbújtam a hatalmas, dohos szekrényben és kisírtam magam .Nem értettem miért bántanak, én senkinek nem ártottam…

Rossz volt suliban lenni, de otthon sem volt jobb. Remélem, hogy tudod ez a te oldalad, és most végig kell halgasd, elolvasod a lányod utolsó szavait hozzád… szia apu… olyan rég nem láttalak hogy vagy mostanság? Köszi, én is jól, vagyis, egyáltalán nem jól…

Egyik délután hazaértem a suliból, egy újabb napot kibírtam, de otthon anyu sikolya hasított bele a feszült levegőbe… A konyhában voltatok, hatalmas öklöd remegett majd lesújtott anyura, ütötted ütötted és ütötted. Érzéketlen füleid figyelmen kívül hagyta anyu sikolyait. Álltam ott, némán, kezemben a táskámmal, láttam anyu véres orrát, dühöngő tekintetted, vörös arcodat. Bűzlöttél az alkoholtól. Felkaptam az előszoba asztalról a vezeték nélküli telefont és hívtam a rendőrséget, de mielőtt ideértek volna te kirohantál, és elhajtottál az autóval, nem is érdekelt, hogy romokat hagysz magad mögött.

A rendőrség megkérdezte anyut, hogy tesz-e feljelentést, nemmel válaszolt, nem értettem miért. Félt tőled, de talán szeretett is, annak ellenére, hogy mit tettél vele. Szerette azt a hülyét, aki te vagy apu, látott benned valamit, amit mások nem.

Nem jöttél haza este, anyu reszketve vett minden egyes levegőt, elkészítette a kedvenc vacsorádat és melléje Yorkshire pudingot, egy díszes pohárba töltött egy kis bórt, de te nem jöttél. Nem tudtuk, hogy hol vagy. Gondoltuk a nagyinál, de anyu félt felhívni őt, a nagyi soha nem szerette, lenézte és minden alkalmat megragadott, hogy ezt be is bizonyítsa.

Eltelt az első nap nélküled, apu, második és a többi is. Néha hallottam anyu sírását, de ő is tudta, hogy jobb így nélküled. Szomorú volt és gyenge, elvetted minden energiáját. Akárhányszor csengettek az ajtón rohanva nyitotta ki, remélve te vagy az. De soha nem te voltál…

Itt véged ér a te történeted, remélem büszke vagy magadra, te szörnyeteg…  

Ez a rész egy kicsit rövidebb lett,jövő héten,Karácsonyi ajándékként egy hosszabb rész fog várni,a személyes eddigi kedvencem,a negyedik személy hosszú története. Igazából ennek a résznek a folytatása. Addigis KÉRLEK  véleményt irjatok a chatben,de már szavazni is lehet ha igy jobb .Visszajelzésed várjuk.:)  -Hope:)